Pléh Csaba előadása (2023-04-13)

A pszichológiatörténet magyarázó modelljei egy komplex példán: A pavlovizmus Magyarországon

A mai pszichológiatörténet írásban egyre jobban előtérbe kerülnek a magyarázat kérdései. Vajon mi

mozgatta egy adott elmélet éppen akkor és éppen ott kialakulását? Három egymással versengő

felfogás alakult ki, melyek részben a tudománytörténet internalista és externalista vitáiba is

illeszkednek. Eszmetörténeti felfogás: eszmék eszmékből keletkeznek. Társadalmi felfogás: a

társadalom elvárásainak alakulása és lehetőségei eredményeznek elméleteket. Egyéni élet: a

tudományt emberek művelik. A tudós sorsa és vágyai alakítják a tudományt. Magam a három

értelmezés összekapcsolása mellett vagyok. Ezt mutatom be a magyar pavlovizmus sorsán.

Mi a magyar pavlovizmus? 1950-1960 között érvényesült elképzelés, mely az orvoslás , a pedagógia ,

a nyelvészet és a pszichológia szinte minden kérdését az orosz fiziológus tanuláselméletére vezette

vissza. A társadalmi felfogás azt mutatja, hogy ez egy centrális determinista, ráadásul orosz

elmélet, mely átfogó és hajlékony a maga üres fogalmaival. Ideológia, orvosi és pszichológiai

változatait mutatom be. Az utóbbiak hamar kicselezték a párt elvárást. Eszmetörténeti múltjuknak

megfelelően Pavlov ürügyén csempészik vissza a pszichoanalízist és a kor amerikai tanuláslélektanát.

Társadalom és eszme összhangja révén azonban hamarosan, az 1960-as évekre Pavlov merevnek

bizonyult. Éppenséggel a szabadon mozgó állat, azaz Skinner lett az új emberkép tanuláselméleti

idoluma. A folyamatokban az egyéni élet is belejátszott. Kardos Lajos például gimnazista korából

meglévő kapcsolatai révén kapott Pavlovra biztatást a párt korifeus Fogarasi Bélától. Molnár Imre

pedig a Pavlov retorika segítségével mentette meg s mentette az az Akadémiára az akkor már fél

évszázados Gyermeklélektani Intézetet.