Kőváry Zoltán előadása (2023-04-06)

Az ökológiai tudattalantól a biofíliáig – avagy mire „jó” a klímaszorongás?

Az elmúlt években nagyon sokat hallottunk a klímaszorongásról, az ökogyászról, a stolastalgiáról és más, a klímaválsághoz kapcsolható lélektani jelenségről, ami arra utal, hogy az emberi tevékenység következtében fellépő drasztikus természeti változások komoly hatást gyakorolnak az ember mindennapi életére. Amikor megkeresik ezzel kapcsolatban a szakembert, akkor általában az szokott lenni a fő kérdés, hogy vajon új pszichológiai kórképpel állunk e szemben, és mi a megfelelő gyógymód, aminek segítségével megszabadulhatunk tőle. Az ismét egyre nagyobb jelentőséggel bíró egzisztenciális pszichológia azonban a szorongást nem kórképként kezeli (bár az is lehet belőle), hanem olyan tapasztalatnak, ami arra ösztönözhet bennünket, hogy újragondoljuk helyünket a világban. Ez különösen igaz a klímaszorongás esetében, hiszen a természettel kapcsolatban az embert hosszú ideig egyfajta kizsákmányoló vakság jellemezte, ezért a szorongás lehetőséget adhat számára egy valódibb, kölcsönösebb kapcsolat kialakítására, amely mindannyiunk érdeke.